ÚJDONSÁGOK

A világhírű őslénytani előfordulás tudományos vizsgálatai a kövesedett óriásfenyő kapcsán, Kubinyi Ferenc révén, 1836-ban kezdődtek el. A famatuzsálem mellett, 1900-ban fedezték fel a Selmecbányai Akadémia tudósai az ősállati lábnyomokat, majd a fatörzset meglátogató Koch Antal 1903-ban a szomszédos vízmosás cápafogas homokkövét.

A kőfa legsérülékenyebb részei fölé 1866-ban emeltek egy védőboltozatot, mely a világ egyik első olyan védőépülete volt, melyet egy ősmaradvány helyszíni védelme érdekében hoztak létre.
Időközben a terület földtudományok művelőinek zarándokhelyévé vált, de kellő őrzés hiányában a népszerűsítés az őslénytani értékek vandál pusztítását, kirablását is előidézte.

Tasnádi Kubacska Andrásnak nagy szerepe volt abban, hogy a terület értékei megmeneküljenek a végső pusztulástól.
Szerencsére a terület - az 1944. évi védelem fokozatos kiterjesztésével - a nagyközönség számára is megnyithatta kapuit, geológiai tanösvénye 1986 óta szervezett túravezetésekkel fogadja az érdeklődőket.

Az Európa Diplomás és világörökségi nevezés alatt álló terület 23-17 millió éves képződményeinek változatos kövületei részben az egykori különleges ősföldrajzi helyzetnek és az őskörnyezetet elpusztító, egyúttal betemető vulkáni katasztrófának, részben pedig a különleges megmaradási – konzerválódási körülményeknek köszönhetően válhatnak közkinccsé. Ősvilági Pompejinek is nevezik a szakirodalomban. Érdemes hát felkeresni.

• Tasnádi Kubacska András és Ipolytarnóc.pdf
• Szarvas 2007 - Case study of the Ipolytarnoc track site.pdf