ÚJDONSÁGOK

<< <  Oldal 15 ennyiből: 17  > >>

2012 májusának második fele különleges programokkal csábítja az Ősmaradványok látogatóit. A Madarak és Fák Napja mellett a geoparki hét Vulkánnapja is kirobbanó sikerrel kecsegtet.

A világhírű ipolytarnóci ősmaradványok 175 évvel ezelőtt elkezdődött földtani kutatásához és geológiai tanösvénye folyamatos túravezetéseinek 25 évvel ezelőtti bevezetéséhez kötődően a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság tudományos emlékülést tartott. A 2011 október 20-án, 13 órakor kezdődött rendezvényre az Ipolytarnóci Ősmaradványok természetvédelmi terület Ősfenyő Belépő fogadóépületében került sor.

Jüling Krisztián légifotós különleges képeit nem csupán madártávlatból nézhették az érdeklődők. 2011 július 5. és  augusztus 7. között az Ősfenyő Belépő fogadóépületben közelről is megtekinthetők voltak a légies fényképek.
Az Ipolytarnóci Ősmaradványok egykori - vulkáni katasztrófa által elpusztított - esőerdejének bejárata új élettel teli képekkel fogadta látogatóit. Újvilági színekbe öltöztette a vulkáni hamu szürkeségébe veszett dzsungelt.

A vulkáni katasztrófa

Az ipolytarnóci rétegeket fedő vulkáni anyag (Gyulakeszi Riolittufa) a tanösvény középső szakaszán jelenik meg, végig
kísérve a lábnyomos homokkő kibúvását.

A vulkáni katasztrófát portufa szórás vezette be, melynek legalsó, sárgásbarnás, csíkozott rétege egyidejű nedvesség- kicsapódás kíséretében halmozódott fel az ősi felszínen, tufitos védőleple a legszebb növénylenyomatokat őrizte meg az utókornak.
Az ősélőhelyet lavinaként betemető, riolittufa áradat később érkezett, alapi torlóárjának görgetett tufagolyói a tanösvény
mentén jól láthatók. Horzsaköves, szürkés-fehéres anyagából feketés foltok, sávok sötétlenek ki. Az egykori növényzet faszenes töredékeit a forró vulkáni anyag ágyazta magába.



A tanösvény mentén található fatörzsek egymással párhuzamosan, KÉK irányban dőltek ki, jelezve az ártufa haladási irányát. Ugyanezt az irányt jelzik a földrengések által generált kisméretű iszapredők is. A vulkáni katasztrófa elpusztította az ősi Ipolytarnócot, de egyúttal lehetőséget adott arra, hogy maradványai átvészeljék az évmilliókat.

Az idők folyamán a riolittufából kiszivárgó kovasavas oldatok járták át az alsóbb rétegeket, kötőanyagot adva a lábnyomok homokkövének és a fatörzseknek egyaránt.

A vulkáni anyagon mért kormeghatározások pontosították a lábnyomok korát is, a legkorszerűbb radioizotópos mérések 17 millió évesnek mutatják azt, amit a jóval régebbi laboratóriumi vizsgálatok 20 millió évesnek gondoltak.

  • A terület védelme, jelentősége