ÚJDONSÁGOK
2010 augusztusától az új fogadóépülettől a geológiai tanösvény bejáratáig vezető kőzetparki ösvény melletti 4 hektáros területen új arborétum várja a látogatókat. A miocén erdőben a 20 millió évvel ezelőtti miocén kor flórájának jelenkori leszármazottjai és ősállatreprodukciók között vezet az út.
Az Ipolytarnóci Ősmaradványok egyik új fejlesztéseként a természetvédelmi terület játszótere mellett egy lomb- sétány épült, amely igazi csemege a kalandvágyóknak. A kilátótorony, csúszda és a lombkorona ösvény biztosítás nélküli alsó szakaszán az általános előírásokat kell betartani, viszont a lombkorona sétány legfelső, hevederes szintje csak szabályozott keretben áll a látogatók rendelkezésére.
Az Ipolytarnóci Ősmaradványok turisztikai fejlesztése részeként a fogadóépület közelében étterem, játszótér és filagória is épült.
A vulkáni katasztrófa
Az ipolytarnóci rétegeket fedő vulkáni anyag (Gyulakeszi Riolittufa) a tanösvény középső szakaszán jelenik meg, végig
A vulkáni katasztrófát portufa szórás vezette be, melynek legalsó, sárgásbarnás, csíkozott rétege egyidejű nedvesség- kicsapódás kíséretében halmozódott fel az ősi felszínen, tufitos védőleple a legszebb növénylenyomatokat őrizte meg az utókornak.
Az ősélőhelyet lavinaként betemető, riolittufa áradat később érkezett, alapi torlóárjának görgetett tufagolyói a tanösvény
A tanösvény mentén található fatörzsek egymással párhuzamosan, KÉK irányban dőltek ki, jelezve az ártufa haladási irányát. Ugyanezt az irányt jelzik a földrengések által generált kisméretű iszapredők is. A vulkáni katasztrófa elpusztította az ősi Ipolytarnócot, de egyúttal lehetőséget adott arra, hogy maradványai átvészeljék az évmilliókat.
Az idők folyamán a riolittufából kiszivárgó kovasavas oldatok járták át az alsóbb rétegeket, kötőanyagot adva a lábnyomok homokkövének és a fatörzseknek egyaránt.
A vulkáni anyagon mért kormeghatározások pontosították a lábnyomok korát is, a legkorszerűbb radioizotópos mérések 17 millió évesnek mutatják azt, amit a jóval régebbi laboratóriumi vizsgálatok 20 millió évesnek gondoltak.
A terület védelme, jelentősége
A vulkáni katasztrófát portufa szórás vezette be, melynek legalsó, sárgásbarnás, csíkozott rétege egyidejű nedvesség- kicsapódás kíséretében halmozódott fel az ősi felszínen, tufitos védőleple a legszebb növénylenyomatokat őrizte meg az utókornak.
Az ősélőhelyet lavinaként betemető, riolittufa áradat később érkezett, alapi torlóárjának görgetett tufagolyói a tanösvény
mentén jól láthatók. Horzsaköves, szürkés-fehéres anyagából feketés foltok, sávok sötétlenek ki. Az egykori növényzet faszenes töredékeit a forró vulkáni anyag ágyazta magába.
A tanösvény mentén található fatörzsek egymással párhuzamosan, KÉK irányban dőltek ki, jelezve az ártufa haladási irányát. Ugyanezt az irányt jelzik a földrengések által generált kisméretű iszapredők is. A vulkáni katasztrófa elpusztította az ősi Ipolytarnócot, de egyúttal lehetőséget adott arra, hogy maradványai átvészeljék az évmilliókat.
Az idők folyamán a riolittufából kiszivárgó kovasavas oldatok járták át az alsóbb rétegeket, kötőanyagot adva a lábnyomok homokkövének és a fatörzseknek egyaránt.
A vulkáni anyagon mért kormeghatározások pontosították a lábnyomok korát is, a legkorszerűbb radioizotópos mérések 17 millió évesnek mutatják azt, amit a jóval régebbi laboratóriumi vizsgálatok 20 millió évesnek gondoltak.