Hedvigünket 2012 április 10-én, 11 óra 35 perckor hozták ismerős látogatók a nógrádszakáli szurdokból. Egy meredek szikla alatt találták, fióka-testvére szétroncsolódott teteme hevert mellette. Habár Hedvig túlélte az esést, de nagyon rossz állapotban, alig pihegett, és már hollók köröztek fölöttük, édesanyjuknak meg híre - hamva sem volt, mikor a látogatók megtalálták ...
(Általánosságban: ne érintsük és hagyjuk helyükön a kicsinyeket, ha erdei-mezei sétán véletlenül rájuk találunk. Anyjuk közeli rejtekből figyelemmel követi az eseményeket, s visszatér hozzájuk, ha már eltávoztunk. Ha tudatlan jó szándéktól vezérelve megfogjuk, biztonságos helynek vélt részre visszük őket a „ megmentjük az árvákat” felkiáltással, lényegében gyermekrablást követünk el, mely többnyire a fiatal egyed korai pusztulásával végződik!)

Szerencsére - a gondos ápolásnak is hála - Hedvig lábra kapott, pontosabban most már szárnyal. Fő gondozói közmunkásaink: keresztanyukája, Parizek Patrícia és a vele kesztyűs kézzel bánó Borenszki Attila. Lám, közmunkásaink nélkül még Hedvig se boldogult volna, köszönet a közmunka programért!

Hedvig napközben a miocén-erdő fáin ülve figyeli az érdeklődő látogatókat.  Felcseperedését fotó albumunkban is követhetik.