Az egykori Pannon-tenger peremén, szubtrópusi éghajlaton élő ősfenyők igazi különlegességét az adja, hogy eredeti formájukban és anyagukban konzerválódtak meg az őket körülvevő vizes homokágyban. Ilyen idős erdő-szerkezet még nem került elő eredeti állapotában! ( A kép jobb felső sarkában levő fa mocsári ciprus féle, a többiek pedig a tengerparti mammutfenyőkhöz tartoznak.)

A leletmentés során komoly problémát okozott, hogy sem a törzsek szállítására, sem pedig a tartósítására nem létezett kidolgozott technológia. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei végül fatörzseken egy új, a világon addig sehol nem próbált eljárást alkalmaztak: eredeti helyükön egy kompresszor segítségével nagynyomású levegővel kifújták a fák felületéből a homokot, majd egy ragasztószerű anyagot injektáltak a fák külső részébe.

A 3-5 méter magas, 2-3 méter átmérőjű és 7-13 tonnás törzsek 2007 szeptemberében speciális közúti szállítóeszközzel érkeztek Ipolytarnócra, és a fák végső elhelyezése után a lelet fölé védőépületet emeltek. A még napjainkban is tartó aprólékos konzerválási munka jelentőségét nagyban emeli, hogy a hazai kutatók nemzetközi mércével mérve is kimagasló eredményt értek el az ősi maradványok tartósításban és megőrzésében.